Riport, 2004.
2004. április
30., ismétlés: május 1.
- RTL Klub, Fókusz -
Halálfélelem
nélküli, tökéletesen kiképzett harcos, tökéletes fegyverrel. A
szamurájok egyetlen célja, uruk feltétel nélküli szolgálata volt,
hogy kötelességüknek eleget tegyenek akár mindent és mindenkit
feláldoztak.
Az
egyik utolsó harcos szamuráj unokája az épp otthoni edzőtermébe
toppanó Suzuki Kimiyoshi. Legféltettebb kincsét csak mutatóba hozza.
A rövidkardot (wakizashit) még a XVII. században készítették, ezt
harc helyett rituális öngyilkosságra, a szeppukura használták.
Suzuki
Kimiyoshi: - Körülbelül 300 éves ez a kard. Édesapám
gyűjtötte ezeket a kardokat, sokat. Majdnem mind ellopták, csak egy
maradt.
Kiejtése
ugyan nem tökéletes, de Suzuki úr a felkelő nap országa helyett a
közelebbi Pécsen tölti napjait. Tizenkét éve hozta ide a vak
véletlen és tartotta itt egy előttünk is titkolt magyar asszony.
Ez a fénykép jó hatvan évvel ezelőtt készült, amikor Suzuki úr még ősei földjén nézett bátran farkasszemet a fényképezőgéppel. Hat évesen kezdte el tanulni azt a kardvívási stílust, melynek nagyapja a mestere volt. Amikor a császár meg akarta szüntetni a harcosok rendjét, akkor a nagypapa karddal és íjjal szállt szembe a gépfegyverekkel.
Suzuki
Kimiyoshi: Amikor 19 éves volt, harcoltak a császár
katonáival. Majdnem mindenki meghalt, de ő elmenekült Hokkaidora.
Suzuki
úr máig napra kész nagyapja kalandos életéből. Azt mondja a
nemrégiben vetített "utolsó szamuráj" c. film sok szempontból
hitelesen idézi a szomorú múltat. Évekkel azután, hogy a szamurájok
lázadását leverték a nagypapa iskolát nyitott, ahol kardvívást
tanított. Unokája szerint, annak ellenére, hogy ma már nincsenek
valódi szamurájok az utódokban még él a szamurájok értékrendje.
Suzuki Kimiyoshi: - A gondolkodás, a szamuráj
gondolkodás benne maradt [az emberekben]. Ez nagyon érdekes.
Suzuki Kimiyoshi
korábban fotóművész volt, most nyugdíjas éveit tölti Pécsett. Úgy
rendezte be az életét, hogy továbbra is hű maradhasson a
hagyományokhoz. Rendszeresen gyakorol, az egykor gyilkolásra szánt
technikák ma a lelkét nyugtatják. A szamuráj mozdulatait, ezt a
stílust ma már nagyon kevesen ismerik, Suzuki úr ezért tanítványokat
fogadott. Legrégebbi növendéke először nyelvet akart tőle tanulni. A
magyar karatemester számára, csak később, véletlenül derült ki, hogy
Suzuki úrban milyen tudás rejlik.
(egyik tanítvány): - Nagyon karizmatikus egyéniség. Nem látszik rajta,
hogy milyen nagy tudású, és ez az ami meglepő, ami a japánokra is
jellemző, hogy ő egyáltalán nem reklámozta, nem propagálta a
tudását. Hanem teljesen - szó szerint - úgy kellett kihúzni belőle,
és amikor látta, hogy érdeklődünk az ő tudása iránt, akkor nagyon
fokozatosan kezdet megnyílni.
Azóta hat év telt el. Tanítványai mélyen tisztelik a hetven éves
mestert és mindenben hallgatnak rá. Suzuki úr pedig büszke rájuk és
arra, hogy családja hagyományait követve, csak úgy, mint szamuráj
ősei, ő is megtette a kötelességét.
