Újságcikk, 2006.
【石狩】新撰組の永倉新八と親交があり、旧厚田村（現石狩市厚田区）に剣道場を構え、 作家子母沢寛らを指導した直心影（じきしんかげ）流の達人、牧田重勝（一八五四－一九一四年）の孫で、剣術家の鈴木公宜（きみよし）さん（７２）＝ハンガリー在住＝が十四日、 厚田区内の厚田神社で剣術と空手の演武を奉納した。
牧田は当時の東京警視庁巡査などを経て、一八八一年（明治十四年）に樺戸集治監
（空知管内月形町）の看守として勤務した。同時期に永倉が同集治監で剣道を指導しており、
両者は親交を深めたという。牧田は九二年（同二十五年）に入植が相次いでいた、厚田村に招かれ、
剣道場「直心館」を設立、門人は厚田出身の子母沢寛ら百二十三人を数えた。
一九一○年に札幌に移住、一四年（大正三年）に死去。子母沢の小説「或る人の物語」の主人公のモデルにもなった。
鈴木さんは牧田の三女スヱさんの二男で、六歳から直心影流を始めた。一九九一年に妻の
古里ハンガリーに渡り、現地で剣術やなどを指導。剣術の指導を通じて型などが祖父と同じ発想を
していることに気付き、「祖父の指導の原点である厚田で演武したい」と初めて厚田を訪れた。
鈴木さんは「きっと祖父も見てくれたでしょう。念願がかなってよかった」と満足そうに話した。
A Shinsengumiból Nagakura Shinpachival jó barátságban volt, a régi Atsuta faluban (ma Ishikari Atsutaku) "kardvívó iskolát" alapított, ahol a Jikishin Kage-ryu mesternél az író, Shimozawa Kan is tanult.
Makita Shigekatsu (1854-1914) unokája, a Magyarországon élő Kenjutsu szakértő (Kenjutsuka), Suzuki Kimiyoshi san (72) az Atsuta környéki Atsuta szentélyben Kenjutsu és Karate bemutatót tartott.
Makita akkoriban tapasztalatokat szerzett tokiói rendőrként is, 1881-ben pedig Kabato Shujikan-ban (Sorachi körzet, Uchikata város) börtönőrként dolgozott. Ezzel egy időben Nagakura a Shujikan-ban a Kendot irányította. Kettejük között szoros, mély barátság volt. Makita 1892-ben már folyamatosan e városban élt, amikor Atsuta faluba hívták, ott "Jikishin Kan" néven kardvívó iskolát alapított, ahol tanítványa, az atsutai születésű Shimozawa Kan százhuszonhárom főt számolt össze. Makita 1910-ben Szapporóba költözik, 1914-ben meghal. Shimozawa Kan "Egy ember története" ("Aruhito no monogatari") című novellájának főhősét róla mintázta.
Suzuki san Makita harmadik lányának Suwe-nak a második fia. Hat éves korától Jikishin Kage-ryut gyakorol, 1991-ben feleségének magyarországi városába költözik, ahol Kenjutsut is oktat. "A kenjutsu vezetésén keresztül megismerhetjük nemcsak a katákat, hanem a nagyapáméhoz hasonló nézeteket is. Atsutában, ahol nagyapám munkája elindult szerettem volna bemutatózni" – (mondta) első atsutai látogatásakor. "Biztosan nagyapám is nézte és jó, hogy teljesült akarata." – mondta elégedetten Suzuki san.
(Megjelent 2006-ban, Hokkaidon. Fordítás: Baranyi György)